Az ásítás ösztönös cselekedet. Állatoknál az udvarlás vagy a békülés, az embereknél a fáradtság és az unalom jele is lehet. Ám nem csak erről van szó. Hippokratész óta hittek abban a tudósok, hogy akkor ásítunk, amikor a szervezetünkben megnövekszik a szén-dioxid szint, és oxigénre van szükségünk. Ezt ma már cáfolják. Amerikai kutatók szerint évszaktól függően változik az ásítás gyakorisága, és az agy hőmérsékletének szabályozásában van szerepe. Nyáron például, amikor a külső hőmérséklet magasabb, vagy megegyezik testünk hőmérsékletével, ritkábban ásítunk, míg télen a hideg levegő belélegzése hűti az agy szürkeállományát, az állkapocs mozgatása pedig fokozza az agy vérellátását, így annak hőmérsékletét is könnyebb szabályozni. A következő képeken ásító állatokat láthatunk. Te kibírod ásítás nélkül, vagy az ásítás valóban ragadós?
